Szeretettel köszöntelek oldalamon! Kemény munkával kicseréltem az összes PPS letöltési lehetőségét! Így most már nyugodtan letöltheted, megnézheted, és gyönyörködhetsz!
Kellemes böngészést!!!
Amíg én a karjaidban vagyok Nem akarom, teljenek a napok. Azt szeretném, megállna az idő Mind addig, amíg nem késő. Mert úgy félek, egyszer elveszítelek, De bárhol vagy, előkerítelek. Mert szeretlek tiszta szívemből S ne legyen ez neked hízelgő. Csak mert így érzek irántad, Imádom minden porcikádat. Mikor engem csókolsz, Elönt a melegség, Úgy érzem, ez tiszta veszettség. Megvesztem, mint akit a róka megharapott, Mindig kérek belőled egy falatot. S szeretném, ha örökké tartana, Ha utunk mindig egy irányba haladna. S szeretnék gyerekeket, Kiket szerelmünk gyümölcsének tekinthetek. Hogyha majd megöregszünk, S az időbe visszatekintünk, Ne legyenek siralmas emlékek, Unokákkal tele vígan éljek. S ha eljön az idő, ha mennünk kell, Szerelmünket sose felejtsük el!
Hittem abban a szebb világban Melyet éjjelente álmomban láttam. Hittem benne akár nyitott szemmel, Hittem benne feltétel nélkül csukott szemmel. Megbíztam, még a legtitkosabb dolgokban is megnyíltam. Hittem a szépet, a jót, minden-minden egyes szót. Hittem azt amit szemem látott, Hittem a szavakban hol ott sokszor bántott. Csalódtam, sokszor magával ragadva repített egy gyönyörű bámulatos gond nélküli vidékre. Hittem a végsőkig! Én hittem benned, Te ezt nem értheted nekem mit jelentett. Egy nap azon kapom magam, Véget ért az álom. Állok szótlanul, s a valóságot látom. Csalódottan omlok össze, szívemben egy világ tört össze. Ezért mást nem okolhatok, Naiv lelkem most pofonokat kapott. Azóta a világot más szemmel látom s rájöttem a valóság a legborzalmasabb álom. Jeges esti ég ez a mai. Hideg és nyirkos köd borította. Reggel talán kisüt majd a nap, De szívem gyászban marad. Itt az este s a fájdalom. Újra eszembe jut a sok gond. . . Szemem megtelik könnyel, S várom hogy végre elszenderüljek. Akit szeretek nincs itt velem, S nem látja könnyes szemem. Nem érzi amit érzek Nem éli amit én most élek. Halkan kopog az eső az ablakon, Bár lenne minden cseppje csókod az ajkamon. Dörög és villámlik az ég, Nem tudom meddig bírom ki nélküled még. Erős a sodrás és elvisz az ár, Más csókol, más szeret és más karja zár. De emléked őrzöm, szívembe temetem, Bárhova bújsz, én sosem feledem.
