Hiányzol
Állok most az ablakomnál,
Nézem az eso áztatta fákat,
Hiányzol most nagyon nekem,
Néma csend üli meg a tájat.
Az esocseppek halkan peregnek,
Végig folynak lassan az ablakon,
Én csak állok némán magamban,
És a hiányod most fáj nagyon,
Áznak kint a bokrok, áznak a fák,
Én csak nézem és arra gondolok,
Milyen üres nélküled ez a világ.
Benned élek
Amikor árnyamat felissza a nap,
Keress meg engem a nagy fák alatt,
A hulló levelek mesélnek neked,
Amikor majd én már nem leszek.
Látni fogsz és hallod a hangomat,
Simogasd meg majd akkor az arcomat,
Mert általad, benned élek tovább,
Én sem élhetnék ha te nem volnál,
De amíg te élsz én is itt leszek,
Mindent itt hagyok, semmit nem viszek,
Tied marad az ölelés, tied a szívem,
Ezt nem veheti el toled már senki sem,
És a szemedet majd bármikor behunyod,
Mint a mesében én azonnal itt vagyok,
És vigyázok rád amíg van benned élet,
Mert amióta nem vagyok, már benned élek.
Szeretlek
Szeretlek, szeretlek, szeretlek,
egész nap kutatlak, kereslek,
egész nap sírok a testedért,
szomorú kedves a kedvesért,
egész nap csókolom testedet,
csókolom minden percedet.
Minden percedet csókolom,
nem múlik ízed az ajkamon,
csókolom a földet, ahol jársz,
csókolom a percet, mikor vársz,
messzirol kutatlak, kereslek,
szeretlek, szeretlek, szeretlek.
A lány szerette...
A lány szerette, a fiú nem.
A lány felnézett rá, a fiú nem.
A lány szerelmet vallott, a fiú megalázta.
A lány sírt végette, a fiú kinevette.
A fiú csak akkor jött rá,mit tett,
Amikor a lány sírjára virágot tett!
A lány soha nem szeretett
A lány ki csak játszott velem,
ki elhitette velem, hogy szeret.
A lány, ki végig hazudott,
aki mindig hazug csókot adott.
Kinek nem jelentettem semmit,
bármit tehettem.
Ki mindig csak azért mondta,
szeret hogy hülyét csináljon belolem.
Nem gondoltam volna...
Nem gondoltam volna, hogy mélyen szeretni tudok
Nem gondoltam volna, hogy valaha Terád találok
Nem gondoltam volna, hogy szeretetem egy álom
Nem gondoltam volna, hogy Terád pokolian vágyom
Nem gondoltam volna, hogy mindent megtennék érted
Nem gondoltam volna, hogy örülten féltenélek téged
Nem gondoltam volna, hogy csak érted lesz létem
Nem gondoltam volna, hogy toled kell majd félnem
Nem gondoltam volna, hogy Te leszel végzetem
Nem gondoltam volna, hogy elveszed életem
Nem gondoltam volna, hogy kihasználsz szépen
Nem gondoltam volna, hogy te szúrsz majd szíven
Nem gondoltam volna, hogy miattad a megváltást várom
Nem gondoltam volna, hogy miattad a poklot járom
Nem gondoltam volna, hogy lélekben meghalok
Nem gondoltam volna, hogy szívbol gyulölni tudok
Tudod mi a bánat?
"Ülni egy csendes szobában és sírva várni azt, aki nem jön többet.
Elutazni onnan,ahol boldog voltál és otthagyni a szíved.
Örökké szeretni azt, aki nem szeret téged.
Könnyeket ragadni, mik szemedben égnek.
Kergetni egy álmot s soha el nem érni,
csalódott szívvel mindig csak remélni.
Megalázva írni könyörgo levelet,
s sírdogálni, mert nem jön rá felelet.
Szavakat idézni, melyek lelkedre hulltak,
rózsákat orizni, melyek kifakultak.
hideg búcsúzáskor forró csókot kérni,
mással látni ot, s nem visszanézni.
Kacagni boldogan, hazug lemondással,
s otthon leborulni könnyes zokogással.
Imádkozni át, hosszú éjszakákat,
hogy o meg ne tudja, mi is az a BÁNAT!"
Miért feledted oly...
Miért feledted oly hamar nevemet,
Miért hagytál itt engemet.
Hiányod nem pótolja senki más,
De ez már az utolsó vallomás.
Életem mi vidám volt az már a múlt,
Vidámságom nincs rég megfakult.
Elvitted magaddal szívem örömét,
Most a sok kudarc a bánat ér.
A hangom mit hallottál az még
vidáman csengett,
Most a sok gyötrelem, miket hallani lehet.
Már nem kacagok, már csak sírni tudok.
De ezt, Te már úgy sem hallhatod.
Oly fájó érzés, mert hiányzol nekem,
Szívemben csak a magányt érezhetem.
Csak néha legyél, egy kicsit egy- egy szóra,
Ennyit kérek ez egy utolsó óhaj.
Vágyakozás
Vágyom egy kicsiny gyermekre
Ki szerelmünk gyümölcse lehetne
Arcában a tiédet látnám
Hihetetlen szeretettel várnám.
Gömbölyödo pocakom folyton simogatnád
Minden lépésemet félton vigyáznád.
Szerelmemnek
Este mikor a hold a napot cseréli
Mikkor a csillagok csak neked ragyognak
Én akkor szövöm rólad legédesebb álmomat
Ha rád gondolok az engem boldoggá tesz.
El csented a szívem de vissza nem kérem
Csak annyit kérek hogy ne törd össze
Nem kérem hogy vigyázz rám
Nem kérem ha bánatom van vigasztalj
Csak egyet kérek toled sose feledj!!
Szeretlek és ez boldoggá tesz
Boldoggá tesz, hogy szerethetlek
Mert te vagy nekem a boldogság
Te vagy kinek hinni tudtam
Te vagy kivel az életem el tudom képzelni
Te vagy kit sosem feledek
Te vagy az életem!!
Szeretlek Kedvesem! |
|
