Hiányzol Állok most az ablakomnál, Nézem az eso áztatta fákat, Hiányzol most nagyon nekem, Néma csend üli meg a tájat. Az esocseppek halkan peregnek, Végig folynak lassan az ablakon, Én csak állok némán magamban, És a hiányod most fáj nagyon, Áznak kint a bokrok, áznak a fák, Én csak nézem és arra gondolok, Milyen üres nélküled ez a világ.
Benned élek Amikor árnyamat felissza a nap, Keress meg engem a nagy fák alatt, A hulló levelek mesélnek neked, Amikor majd én már nem leszek. Látni fogsz és hallod a hangomat, Simogasd meg majd akkor az arcomat, Mert általad, benned élek tovább, Én sem élhetnék ha te nem volnál, De amíg te élsz én is itt leszek, Mindent itt hagyok, semmit nem viszek, Tied marad az ölelés, tied a szívem, Ezt nem veheti el toled már senki sem, És a szemedet majd bármikor behunyod, Mint a mesében én azonnal itt vagyok, És vigyázok rád amíg van benned élet, Mert amióta nem vagyok, már benned élek.
Szeretlek Szeretlek, szeretlek, szeretlek, egész nap kutatlak, kereslek, egész nap sírok a testedért, szomorú kedves a kedvesért, egész nap csókolom testedet, csókolom minden percedet.
Minden percedet csókolom, nem múlik ízed az ajkamon, csókolom a földet, ahol jársz, csókolom a percet, mikor vársz, messzirol kutatlak, kereslek, szeretlek, szeretlek, szeretlek.
A lány szerette... A lány szerette, a fiú nem. A lány felnézett rá, a fiú nem. A lány szerelmet vallott, a fiú megalázta. A lány sírt végette, a fiú kinevette. A fiú csak akkor jött rá,mit tett, Amikor a lány sírjára virágot tett!
A lány soha nem szeretett A lány ki csak játszott velem, ki elhitette velem, hogy szeret. A lány, ki végig hazudott, aki mindig hazug csókot adott. Kinek nem jelentettem semmit, bármit tehettem. Ki mindig csak azért mondta, szeret hogy hülyét csináljon belolem.
Nem gondoltam volna... Nem gondoltam volna, hogy mélyen szeretni tudok Nem gondoltam volna, hogy valaha Terád találok Nem gondoltam volna, hogy szeretetem egy álom Nem gondoltam volna, hogy Terád pokolian vágyom
Nem gondoltam volna, hogy mindent megtennék érted Nem gondoltam volna, hogy örülten féltenélek téged Nem gondoltam volna, hogy csak érted lesz létem Nem gondoltam volna, hogy toled kell majd félnem
Nem gondoltam volna, hogy Te leszel végzetem Nem gondoltam volna, hogy elveszed életem Nem gondoltam volna, hogy kihasználsz szépen Nem gondoltam volna, hogy te szúrsz majd szíven
Nem gondoltam volna, hogy miattad a megváltást várom Nem gondoltam volna, hogy miattad a poklot járom Nem gondoltam volna, hogy lélekben meghalok Nem gondoltam volna, hogy szívbol gyulölni tudok
Tudod mi a bánat? "Ülni egy csendes szobában és sírva várni azt, aki nem jön többet. Elutazni onnan,ahol boldog voltál és otthagyni a szíved. Örökké szeretni azt, aki nem szeret téged. Könnyeket ragadni, mik szemedben égnek. Kergetni egy álmot s soha el nem érni, csalódott szívvel mindig csak remélni. Megalázva írni könyörgo levelet, s sírdogálni, mert nem jön rá felelet. Szavakat idézni, melyek lelkedre hulltak, rózsákat orizni, melyek kifakultak. hideg búcsúzáskor forró csókot kérni, mással látni ot, s nem visszanézni. Kacagni boldogan, hazug lemondással, s otthon leborulni könnyes zokogással. Imádkozni át, hosszú éjszakákat, hogy o meg ne tudja, mi is az a BÁNAT!"
Miért feledted oly... Miért feledted oly hamar nevemet, Miért hagytál itt engemet. Hiányod nem pótolja senki más, De ez már az utolsó vallomás.
Életem mi vidám volt az már a múlt, Vidámságom nincs rég megfakult. Elvitted magaddal szívem örömét, Most a sok kudarc a bánat ér.
A hangom mit hallottál az még vidáman csengett, Most a sok gyötrelem, miket hallani lehet. Már nem kacagok, már csak sírni tudok. De ezt, Te már úgy sem hallhatod.
Oly fájó érzés, mert hiányzol nekem, Szívemben csak a magányt érezhetem. Csak néha legyél, egy kicsit egy- egy szóra, Ennyit kérek ez egy utolsó óhaj.
Vágyakozás Vágyom egy kicsiny gyermekre Ki szerelmünk gyümölcse lehetne Arcában a tiédet látnám Hihetetlen szeretettel várnám. Gömbölyödo pocakom folyton simogatnád Minden lépésemet félton vigyáznád.
Szerelmemnek Este mikor a hold a napot cseréli Mikkor a csillagok csak neked ragyognak Én akkor szövöm rólad legédesebb álmomat Ha rád gondolok az engem boldoggá tesz. El csented a szívem de vissza nem kérem Csak annyit kérek hogy ne törd össze Nem kérem hogy vigyázz rám Nem kérem ha bánatom van vigasztalj Csak egyet kérek toled sose feledj!! Szeretlek és ez boldoggá tesz Boldoggá tesz, hogy szerethetlek Mert te vagy nekem a boldogság Te vagy kinek hinni tudtam Te vagy kivel az életem el tudom képzelni Te vagy kit sosem feledek
Az vagy nekem, mi testnek a kenyér s tavaszi zápor fuszere a földnek; lelkem miattad örök harcban él, mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg; csupa fény és boldogság büszke elmém, majd fél: az ido ellop, eltemet; csak az enyém légy, néha azt szeretném, majd, hogy a világ lássa kincsemet; arcod varázsa csordultig betölt, s egy pillantásodért is sorvadok; nincs más, nem is akarok más gyönyört, csak amit toled kaptam s még kapok. Koldus-szegény királyi gazdagon, részeg vagyok és mindig szomjazom.
Azt akarom, hogy rámszorulj, Azt akarom, hogy sírj utánam, Azt akarom, ne menj tovább, Azt akarom, maradj meg nálam, Azt akarom, halkan nevess, Azt akarom, szavad elálljon, Azt akarom, szemmel keress, Azt akarom, a szíved fájjon, Azt akarom, add meg magad Kegyelemre vagy pusztulásra, - Azt akarom: engem szeress, Azt akarom, ne gondolj másra.
Homokba írtam kedvesem nevét, de jött a hullám s rajzom elsöpörte: leírtam újra minden betujét, de jött a dagály s munkám eltörölte. Hiú ember, hiú vágy - szólt pörölve a lány - megfogni a pillanatot, hisz magam is így omlok egykor össze és nevemmel együtt elpusztulok. Tévedsz! - felelte: - híred élni fog, ami porba hal, az csak földi lom, szépséged a dalaimban lobog s dicso neved a mennybe fölírom. S ott szerelmünk, bár minden sírba hull, örökké él s örökké megujul.
Mikor eloször tunt elém, drága volt, mint egy tünemény, kit azért küldött életem, hogy egy perc dísze o legyen. Szeme mint alkony csillaga; s az alkony hozzá a haja: csak ennyi benne az, ami nem májusi és hajnali. Vidám kép, édes könnyuség: meglep, megállít és kísért. De többször látva: látomány volt o, és mégis földi lány. Lépése szuzi és szabad. Házias minden mozdulat. Alakja nyájas, tiszta fény. Nyomában emlék és remény kelt: mivel o sem állt a szív mindennapi és primitív éhei, kis búk, örömök, csók, könny, mosoly, vágy, gáncs fölött. Azóta híven nézem ot, s lesem élete ütemét. lelket lélegzo drága lény: útitárs a Halál felé. Szilárd ész, gyengéd akarat, szívós ero halk báj alatt. Valódi asszony, jó s igaz, intés, parancs, deru, vigasz. Asszony, és mégis valami fényt érzek, ami angyali...
Ha sok idonk lenne e földtekén: vonakodásod nem rühellném. Töprengenék, hol töltsem el veled a végtelen szerelmi éveket. A Gangesz-parton, hol rubin terem, járnál te: én a ködös Humberen szenvelgenék. Ha száz év elszaladt, felkérnélek: add végre meg magad, mire te addig húznád az idot, míg megkeresztelkednek a zsidók. Szerelmem folyton none, oly nagyon lassan, mint egy világbirodalom. Tíz évig lesném homlokod; tizet adnék, hogy feldicsérjem szép szemed, mindegyik fehér mellednek huszat, százezret annak, ami fennmaradt; minden testrészednek egy korszakot s az Újkort, ha szívedet megadod. Ezt érdemelné, hölgyem, glóriád, s hidd meg, szerelmem nem adná alább. De folyton hallom, hogy hátam mögött az Ido szárnyas fogata zörög, s tekints elore: lábaink alatt jön a jövo, az üres sivatag. Márványkriptád mélyében elveszik szépséged, s szépségeddel verseim visszhangja is. És szuziességedet, mit úgy féltettél, féreg fúrja meg; s a por elfekszik - ugyanaz a por - erényeden meg bujaságomon. A sír privát szállás, ahol kevés alkalmat kínál a szeretkezés. Ezért, míg az ifjúság s az öröm harmat módjára csillog a borödön, s készséges, vágyó lelked, mint a láng bukkan fel tested minden pórusán: tekintsük egymást prédának, akár két felgerjedt ragadozó madár, hadd használjuk a percet, ahelyett, hogy elkenodve lötyögjek veled; hemperegjünk, míg édességed s vad erom egyetlen, görgo gombolyag, aztán nyergeljünk és a kéj lován vágtázzunk be az élet kapuján, s mivel megállítani az Idot lehetetlen, kergessük mi meg ot.
Magammal cipelem a szívedet (az én szívemben cipelem) soha tole meg nem válok (ahova csak megyek te jössz velem; bármit teszek azt teszed te is, kedvesem) és nem ismerem a félelmet a sorsomban (te vagy az én sorsom) nem vágyom szebb világot (te vagy az én igaz világom) te vagy az kit a hold már réges rég mellém kijelölt kit a nap egyszer majd megénekel íme a titok mit meg nem osztok senkivel (a gyökér gyökere az ég a fa felett hol nyüzsög az élet; és magasabbra nyújtózik mint hova a lélek vágyni tud és az élet képzelete el nem ér) csoda mely csillagokat vezet a végtelen tejúton magammal cipelem a szívedet (az én szívemben cipelem)
Azt mondtad, eljössz s nem vagy itt, nincs semmi jel se fent, se lent, tornyod körül csak a fakó késoi holdsugár dereng. Sírok teérted hangosan, de mégsem ébredsz a szobán, kusza leveled olvasom, de a tintája halovány. ...Jégmadár-tollal ékített lámpádba kék a gyertyafény, bagollyal hímzett függönyöd lágy illatot röpít felém. De jaj, az Elvarázsolt Hegy kegyetlen és határtalan, én itt vagyok, te messze túl, köztünk tízezer szikla van.
Azt hiszem, hogy szeretlek; lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz. De láthatod, az istenek, a por, meg az ido mégis oly súlyos buckákat emel közéd-közém, hogy olykor elfog a szeretet tériszonya és kicsinyes aggodalma. Ilyenkor ágyba bújva félek, mint a természet éjfél idején, hangtalanúl és jelzés nélkül. Azután újra hiszem, hogy összetartozunk, hogy kezemet kezedbe tettem...
Rád gondolok, ha nap fényét füröszti a tengerár; rád gondolok, forrás vizét ha festi a holdsugár. Téged látlak, ha szél porozza távol az utakat; s éjjel, ha ing a kis palló a vándor lába alatt. Téged hallak, ha tompán zúg a hullám és partra döng; a ligetben, ha néma csend borul rám, téged köszönt. Lelkünk egymástól bármily messze válva összetalál. A nap lemegy, csillag gyúl nemsokára. Oh, jössz-e már?!
Îngeras coboara lin Langa patul meu, Somn usor tu sa-mi aduci, De la Dumnezeu.
Sa adorm pe bratul tau Dulce, dragastos, Pâna-n zori când m-oi trezi Dintr-un vis frumos!
Înger, ingerasul meu, Tu pazeste-ma de rau Si ma du la Dumnezeu.
RUGACIUNE
Doamne, fa din mine unealta Pacii Tale Acolo unde este ura s-aduc iubire, Acolo unde este ofensa s-aduc iertare, Acolo unde este dezbinare s-aduc unire, Acolo unde este greseala s-aduc adevar, Acolo unde este neincredere s-aduc credinta, Acolo unde este disperare s-aduc speranta, Acolo unde este intuneric s-aduc lumina ta, Acolo unde este tristete s-aduc bucurie.
O, Stapane, nu te-am cautat atat Spre a fi consolat... cat pentru a consola, Spre a fi inteles... cat pentru a intelege, Spre a fi iubit... cat pentru a iubi.
Deoarece:
Dand... primesti, Pierzand... gasesti, Iertand... esti iertat, Murind... reinvii la viata eterna!
INGER INGERASUL MEU
Cea
mai simpla si eficienta modalitate, accesibila oricui, de a ne deschide
inima fata de ghidarea si protectia divina a îngerului nostru pazitor,
este rugaciunea
« Înger, îngerasul meu »
"Înger, îngerasul meu, ce mi te-a dat Dumnezeu, Întotdeauna fii cu mine si ma învata sa fac bine; Eu sunt mic, Tu fa-ma mare; Eu sunt slab, Tu fa-ma tare; Si-n tot locul ma pazeste si de rele ma fereste; Doamne îngerasii tai, fie pazitorii mei, Si în zi si în noapte si în ceasul cel de moarte.
Dumnezeu îi da lui Adam Raiul si deschide Cerul pentru ca el sa poata vedea Îngerii 1 Adam traia pe Pamânt. De aceea, Eu i-am creat o gradina la rasarit de Eden, pe care trebuia sa o îngrijeasca si sa o respecte. 2 I-am deschis cerul pentru ca sa poata vedea si auzi Îngerii cântându-si cânturile lor de slava în lumina inefabila. 3
Adam traia în rai. Dar Îngerul cazut a înteles ca Eu voiam sa creez o
alta lume cu acest om care era domnul Pamântului si care îl stapânea.
4
Diavolul este spiritul rau al locurilor de jos. Ajungând un fel de
fugar, el a creat în ceruri Sotona, dupa numele lui, Satanel. Chiar
daca el este diferit de ceilalti Îngeri, atributele sale nu s-au
schimbat, la fel cum nu s-a schimbat nici inteligenta sa sau
întelegerea pe care o are asupra lucrurilor bune sau rele. 5 Întelegând condamnarea sa si pacatul sau, el a intrat în Rai si a sedus-o pe Eva, însa fara a se atinge de Adam. 6
si Eu am blestemat ignoranta. Dar ceea ce am binecuvântat odata, nu pot
sa blestem. Prin urmare, nici omul, nici Pamântul, nici celelalte
creaturi, ci fructul nefast al omului si al lucrarii sale.
Dumnezeu a creat toate cerurile în ziua a treia enoh08.jpg
1 În ziua a treia, i-am poruncit Pamântului sa faca sa creasca arbori
uriasi si minunati, dealuri si grâne de semanat. De aceea am creat
Raiul, pe care l-am împrejmuit si l-am pus sub paza a doi Îngeri
învapaiati. Prin aceasta, Eu am creat reînnoirea. 2 A sosit apoi seara, apoi dimineata zilei a patra. 3 În ziua a patra, am poruncit sa fie niste lumini mari în cercurile divine. 4
Pe primul cerc dintre toate am asezat stelele, Kruno, iar pe cel de-al
doilea Aphrodit, pe cel de-al treilea Aris, pe cel de-al cincilea
Zoues, pe cel de-al saselea Ermis, pe cel de-al saptelea o Luna mai
mica, împodobita cu mai putine stele. 5 Mai jos am asezat Soarele pentru a lumina ziua, si Luna si stelele pentru a lumina noaptea. 6
Am asezat Soarele pentru ca el sa se coordoneze cu fiecare dintre cele
douasprezece constelatii si am orânduit succesiunea lunilor, numele,
vietile, tunetele si orele lor. 7 Apoi a sosit seara, apoi dimineata zilei a cincea. 8
În ziua a cincea, i-am poruncit marii sa-mi dea pesti si pasari cu
penajul variat, precum si animale piuind pe toata suprafata Pamântului,
cu patru picioare sau în vazduh, de parte barbateasca si de parte
femeiasca, toate însufletite de duhul Vietii. 9 si a fost seara, iar apoi dimineata zilei a sasea. 10
În ziua a sasea, i-am poruncit Întelepciunii Mele sa creeze un om
adunând sapte elemente: Pamântul pentru a-i forma carnea, roua pentru
a-i forma sângele, doua parti din Soare pentru a-i forma ochii, pietre
pentru a-i forma oasele, iuteala Îngerilor si a norilor pentru a-i
forma mintea, iarba pentru a-i forma parul si venele, suflul Meu si
vântul pentru a-i forma sufletul. 11 I-am daruit sapte însusiri:
carnii i-am dat simtirea, ochilor vederea, venelor atingerea, sângelui
i-am dat gustul, oaselor le-am dat puterea de a îndura, iar mintii –
puterea de a se bucura. 12 Exista o anumita istetime tainica în
felul Meu de a crea omul, caci el a fost facut sa aiba atât o natura
vizibila cât si una invizibila. În acest sens, aceste doua naturi
reprezinta moartea si viata sa. El cunoaste cuvântul ca un lucru creat,
mic în maretia sa si iarasi mare în micimea sa. Am asezat omul pe
Pamânt, precum un alt Înger, falnic, mare si plin de slava, si l-am
numit stapân pentru a domni asupra Pamântului si pentru a dobândi
Întelepciunea Mea. Printre toate creaturile Mele, nu exista nici una
precum omul. 13 Eu i-am dat un nume, provenit din cele patru parti,
de la rasarit, de la apus, de la miazazi si de la miazanoapte, si i-am
dat în stapânire patru stele. L-am numit Adam si i-am aratat cele doua
cai, cea a luminii si cea a întunericului. Apoi i-am spus: 14 „Asta e bine, asta nu e bine” pentru ca sa pot vedea daca simte, în existenta lui, dragoste sau indiferenta pentru Mine. 15
Eu am înteles natura lui, dar el nu o cunostea înca. Am vazut ca avea
sa pacatuiasca si mi-am spus „Ce altceva este dupa pacat, daca nu
moartea?” 16 Atunci i-am dat somnul si el a adormit. I-am luat o
coasta care Mi-a servit pentru a-i crea o femeie, pentru ca moartea
sa-i vina prin femeia lui. Am folosit ultimul lui cuvânt si am numit-o
mama, adica Eva.
Fii ca un inger pentru ceilalti. Manifesta energia bunatatii daruind neconditionat!
Energia
Bunatatii e ca si Energia Iubirii, formeaza lanturi nevazute care ii
leaga si ii ajuta pe oameni sa cladeasca Universul Impreuna.
Intotdeauna iti vei primi rasplata, inmiit chiar. Fiindca totul se
inregistreaza si totul se rasplateste dupa semintele pe care le-a
semanat fiecare. Fiti doar atenti la semne, cadourile pot veni pe cai
nebanuite.
Ce-ar fi daca incepand de azi am da, am sti sa dam,
ce-ar fi daca incepand de azi am primi, am sti sa primim? Dati mai
departe si cercul Daruirii va va cuprinde in perfectiunea lui.
INGEARASUL
Îngeras coboara lin
Langa patul meu,
Somn usor tu sa-mi aduci,
De la Dumnezeu.
Sa adorm pe bratul tau
Dulce, dragastos,
Pâna-n zori când m-oi trezi
Dintr-un vis frumos!
Înger, ingerasul meu,
Tu pazeste-ma de rau
Si ma du la Dumnezeu.
RUGACIUNE
Doamne, fa din mine unealta Pacii Tale
Acolo unde este ura s-aduc iubire,
Acolo unde este ofensa s-aduc iertare,
Acolo unde este dezbinare s-aduc unire,
Acolo unde este greseala s-aduc adevar,
Acolo unde este neincredere s-aduc credinta,
Acolo unde este disperare s-aduc speranta,
Acolo unde este intuneric s-aduc lumina ta,
Acolo unde este tristete s-aduc bucurie.
O, Stapane, nu te-am cautat atat
Spre a fi consolat... cat pentru a consola,
Spre a fi inteles... cat pentru a intelege,
Spre a fi iubit... cat pentru a iubi.
Deoarece:
Dand... primesti,
Pierzand... gasesti,
Iertand... esti iertat,
Murind... reinvii la viata eterna!
INGER INGERASUL MEU
Cea mai simpla si eficienta modalitate, accesibila oricui, de a ne deschide
inima fata de ghidarea si protectia divina a îngerului nostru pazitor, este
rugaciunea
« Înger, îngerasul meu »
"Înger, îngerasul meu, ce mi te-a dat Dumnezeu,
Întotdeauna fii cu mine si ma învata sa fac bine;
Eu sunt mic, Tu fa-ma mare;
Eu sunt slab, Tu fa-ma tare;
Si-n tot locul ma pazeste si de rele ma fereste;
Doamne îngerasii tai, fie pazitorii mei,
Si în zi si în noapte si în ceasul cel de moarte.
Dumnezeu îi da lui Adam Raiul si deschide Cerul pentru ca el sa poata
vedea Îngerii
1 Adam traia pe Pamânt. De aceea, Eu i-am creat o gradina la rasarit de Eden,
pe care trebuia sa o îngrijeasca si sa o respecte.
2 I-am deschis cerul pentru ca sa poata vedea si auzi Îngerii cântându-si
cânturile lor de slava în lumina inefabila.
3 Adam traia în rai. Dar Îngerul cazut a înteles ca Eu voiam sa creez o alta
lume cu acest om care era domnul Pamântului si care îl stapânea.
4 Diavolul este spiritul rau al locurilor de jos. Ajungând un fel de fugar, el
a creat în ceruri Sotona, dupa numele lui, Satanel. Chiar daca el este diferit
de ceilalti Îngeri, atributele sale nu s-au schimbat, la fel cum nu s-a
schimbat nici inteligenta sa sau întelegerea pe care o are asupra lucrurilor
bune sau rele.
5 Întelegând condamnarea sa si pacatul sau, el a intrat în Rai si a sedus-o pe
Eva, însa fara a se atinge de Adam.
6 si Eu am blestemat ignoranta. Dar ceea ce am binecuvântat odata, nu pot sa
blestem. Prin urmare, nici omul, nici Pamântul, nici celelalte creaturi, ci
fructul nefast al omului si al lucrarii sale.
Dumnezeu a creat toate cerurile în ziua a treia
enoh08.jpg 1 În ziua a treia, i-am poruncit Pamântului sa faca sa creasca
arbori uriasi si minunati, dealuri si grâne de semanat. De aceea am creat
Raiul, pe care l-am împrejmuit si l-am pus sub paza a doi Îngeri învapaiati.
Prin aceasta, Eu am creat reînnoirea.
2 A sosit apoi seara, apoi dimineata zilei a patra.
3 În ziua a patra, am poruncit sa fie niste lumini mari în cercurile divine.
4 Pe primul cerc dintre toate am asezat stelele, Kruno, iar pe cel de-al doilea
Aphrodit, pe cel de-al treilea Aris, pe cel de-al cincilea Zoues, pe cel de-al
saselea Ermis, pe cel de-al saptelea o Luna mai mica, împodobita cu mai putine
stele.
5 Mai jos am asezat Soarele pentru a lumina ziua, si Luna si stelele pentru a
lumina noaptea.
6 Am asezat Soarele pentru ca el sa se coordoneze cu fiecare dintre cele
douasprezece constelatii si am orânduit succesiunea lunilor, numele, vietile,
tunetele si orele lor.
7 Apoi a sosit seara, apoi dimineata zilei a cincea.
8 În ziua a cincea, i-am poruncit marii sa-mi dea pesti si pasari cu penajul
variat, precum si animale piuind pe toata suprafata Pamântului, cu patru
picioare sau în vazduh, de parte barbateasca si de parte femeiasca, toate
însufletite de duhul Vietii.
9 si a fost seara, iar apoi dimineata zilei a sasea.
10 În ziua a sasea, i-am poruncit Întelepciunii Mele sa creeze un om adunând
sapte elemente: Pamântul pentru a-i forma carnea, roua pentru a-i forma
sângele, doua parti din Soare pentru a-i forma ochii, pietre pentru a-i forma
oasele, iuteala Îngerilor si a norilor pentru a-i forma mintea, iarba pentru
a-i forma parul si venele, suflul Meu si vântul pentru a-i forma sufletul.
11 I-am daruit sapte însusiri: carnii i-am dat simtirea, ochilor vederea,
venelor atingerea, sângelui i-am dat gustul, oaselor le-am dat puterea de a
îndura, iar mintii – puterea de a se bucura.
12 Exista o anumita istetime tainica în felul Meu de a crea omul, caci el a
fost facut sa aiba atât o natura vizibila cât si una invizibila. În acest sens,
aceste doua naturi reprezinta moartea si viata sa. El cunoaste cuvântul ca un
lucru creat, mic în maretia sa si iarasi mare în micimea sa. Am asezat omul pe
Pamânt, precum un alt Înger, falnic, mare si plin de slava, si l-am numit
stapân pentru a domni asupra Pamântului si pentru a dobândi Întelepciunea Mea.
Printre toate creaturile Mele, nu exista nici una precum omul.
13 Eu i-am dat un nume, provenit din cele patru parti, de la rasarit, de la
apus, de la miazazi si de la miazanoapte, si i-am dat în stapânire patru stele.
L-am numit Adam si i-am aratat cele doua cai, cea a luminii si cea a
întunericului. Apoi i-am spus:
14 „Asta e bine, asta nu e bine” pentru ca sa pot vedea daca simte, în
existenta lui, dragoste sau indiferenta pentru Mine.
15 Eu am înteles natura lui, dar el nu o cunostea înca. Am vazut ca avea sa
pacatuiasca si mi-am spus „Ce altceva este dupa pacat, daca nu moartea?”
16 Atunci i-am dat somnul si el a adormit. I-am luat o coasta care Mi-a servit
pentru a-i crea o femeie, pentru ca moartea sa-i vina prin femeia lui. Am
folosit ultimul lui cuvânt si am numit-o mama, adica Eva.
Fii ca un inger pentru ceilalti. Manifesta energia bunatatii daruind
neconditionat!
Energia Bunatatii e ca si Energia Iubirii, formeaza lanturi nevazute care ii
leaga si ii ajuta pe oameni sa cladeasca Universul Impreuna. Intotdeauna iti
vei primi rasplata, inmiit chiar. Fiindca totul se inregistreaza si totul se
rasplateste dupa semintele pe care le-a semanat fiecare. Fiti doar atenti la
semne, cadourile pot veni pe cai nebanuite.
Ce-ar fi daca incepand de azi am da, am sti sa dam, ce-ar fi daca incepand de
azi am primi, am sti sa primim? Dati mai departe si cercul Daruirii va va
cuprinde in perfectiunea lui.
